Sasvári István – dr. Péter József – dr. Rivasz-Tóth Gyula

 

A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének
miskolci története

 

A KÉSZ miskolci tagszervezetének története napjainkig három, jól elha­tárolható szakaszra osztható. Az első szakasz, melyet az útkeresés időszakának nevezhe­tünk, 1988-89-tőI1993 nyaráig terjed. A megalakulás és kezdés korának az 1993-1996-ig terjedő időszakot tekinthetjük, végül a KÉSZ kiteljesedésének szakasza az, amely 1996 szeptemberétől napjainkig tart.

Az egészséges társadalom nem értelmetlen massza, hanem az élőlényekhez ha­sonlóan jól tagolt, sokoldalú kapcsolatrendszerrel rendelkező szervezet. A részek több irányban kötődnek, a horizontális kapcsolatok az azonos szinten lévők, a vertikális kö­telékek a különböző szintek kapcsolatát biztosítják. A XX. század első felének magyar társadalmát az egyének és csoportok gazdag hálózata jellemezte. A különféle szakmák gyakorlói, a tanult emberek és a kezük munkájából élők, a fiatalok és a korosak, a leányok és az asszonyok, a legények és a házas férfiak, a vallási közösségektől függetlenek és a történelmi egyházakhoz kötődők egyesületek és szövetségek százait éltették. A társada­lomnak ezt a sokszínű szövedékét tépte szét a II. világháborút követően a Magyarorszá­got is elfoglaló erőszakos idegen kultúra. A nemkívánatos közösségeket megszüntették, vezetőik üldözötté, tagjaik megfélemlítetté váltak. A történelmi egyházak a templomok falai közé szorultak, a tanult emberek többsége állását féltve visszahúzódott, ismeretlen templomlátogatók mellőzték egymást az utcán, a keresztény szervezetek az emlékek vi­lágába merültek. Az új hatalom új szervezeteket és új kötéseket hozott létre. A vertikális kapcsolatrendszert preferálta, az azonos szinten lévőket a fölöttük lévőkön keresztül mozgatta. A hatalom mindent tudni és irányítani akart. A társadalmi kezdeményezése­ket, ha arra érdemesnek találta, integrálta, ha nemkívánatosnak vélte, szétkergette. Az emberi kapcsolatok a felsőbbség akaratának megfelelően alakultak, a gondolatok egy irányban áramoltak. A társadalom szerkezete az erőszakon alapult és öröknek tűnt.

Ez a megrendíthetetlennek hitt rendszer omlott össze, véltük sokan, alakult át rafi­náltan, tudjuk másfél évtized tapasztalataival gazdagabban, illúziókkal szegényebben. A nyolcvanas évek végén meginduló változások kezdetben hihetetlennek tűntek, majd reményeket ébresztettek. Az 1990-es választások után a még emlékezők, az önszervező és önfenntartó közösségekben reménykedők, a hasonló értékeket vallók, a keresztény­ség örök értékeiben és társadalomszervező erejében hívők mozgásba lendültek.

A kommunizmus halódásának kezdetén néhány budapesti, keresztény gondolko­dású értelmiségi személyiség és értelmiségi társaság azon kezdte törni a fejét, hogyan lehetne nem politikai és nem pártszinten értelmiségi szervezetet létrehozni. Bár ilyen szervezetként egy, a Pax Romana már létezett, de ennek tagjai egyrészt majdnem mind külföldön éltek akkoriban, és akik mégis Magyarországon, szinte kizárólag Budapesten, esetleg a főváros agglomerációs körzetében. Másrészt ennek a szervezetnek a jellege ekkor csak katolikus tagokat feltételezett, legalábbis az erről az oldalról való köztájé­kozottság ezt így tudta. Olyan szervezeteket kellett hát létrehozni, melyeket a majdani rendszerváltás után működtetni is lehet az egész országban, és amelyek majd fórumot és cselekvési tereket hoznak létre az akkori rendszer gyökeres megváltoztatását keresz­tény-nemzeti alapon gondoló-elgondoló személyiségeknek. Ezek a budapesti értelmi­ségiek dr. Antall József akkori orvostörténész és dr. Csanád Béla teológiai professzor köré szerveződtek, s tagjaik a már akkor működő Független Jogászfórum, a Keresztény Orvosok Szövetsége és a Keresztény Pedagógusok Szövetsége tagjai közül kerültek ki.

1988-ban Antall dr.-hoz és Csanád professzorhoz dr. Jávor Béla budapesti ügyvéd, egyetemi oktató, Dékány Endre irodalomtörténész, dr. Erdélyi Zsuzsanna európai hírű néprajztudós csatlakozott, majd a debreceni Keresztesné dr. Várhelyi Ilona irodalom­történész, a Tolna megyei dr. Dávid Ibolya jogász, a győri orvos dr. Lanczendorfer Er­zsébet, Mirk István koalíciós időkbeli néppárti politikus Budakalászról, Bajáról Tarján Levente gimnáziumi matematika-fizika tanár, Szegedről dr. Zombori István muzeoló­gus-irodalomtörténész, Nyíregyházáról Demcsák József gépészmérnök. 

Miskolcra ennek a szervezkedésnek, a már akkor Keresztény Értelmiségiek Szö­vetsége nevű szervezet-kezdeménynek a hírét dr. Jobbágyi Gábor jogász, egyetemi do­cens és felesége, dr. Paksy Mária gyermekgyógyász szakorvos, valamint dr. Bikszádi Ilona belgyógyász főorvosasszony hozta el. Helyt adott a miskolci csatlakozó-szervez­kedő rendezvényeknek plébániája hittantermében Holczer József plébános, a miskolci Nagyboldogasszony (és még nem minorita)-plébánia vezetője. Ő kapcsolatban állt dr. Csanád Béla professzorral, a Központi Szeminárium tanárával.

Az ekkori rendezvények többsége az egyházi iskolák visszaadásának hogyanjával és mikéntjével foglalkozott, illetve pedagógiai kérdésekkel, melyeknek szervezésében és lebonyolításában nagy részt vállalt dr. Mádai Gyula tanár úr, aki első helyi elnöke is volt a szervezetnek. Egyáltalán: a KÉSZ akkori témáit zömmel pedagógusok, jogászok és orvosok határozták meg, s a rendezvények tartalma az eljövendő új keresztény pedagó­giai, illetve oktatási intézmények létrehozásának problematikáját jelentette, és valame­lyest még az abortuszkérdést (utóbbinak orvosi és jogi vetületeit). Már ebben az időben meghívtak nem miskolci előadókat, akik főleg a szervezet budapesti létrehozói közül kerültek ki, illetve néhányan még az akkor alakuló Magyar Demokrata Fórum Egye­sület, valamint a Független Jogász Fórum tagjai közül, mint például dr. Isépy Tamás miskolci ügyvéd. Hasonlóan a Miskolcon akkor alakuló MDF tagjaként dr. Jobbágyi Gábor jogászprofesszor, több ízben is. Emlékeink szerint rendszeres résztvevője volt ezeknek a rendezvényeknek Ludvig István mérnök tanár,  Mándy András bányamérnök, Takács Gyula gépészmérnök. Sajnos, a szervezet akkori tagsága csaknem kizárólag idős emberekből állt, akik a kezdeti idők óta már elköltöztek az isteni örök hazába (Váczi Béla újságíró,  Soóky István zenetanár stb.), másrészt nem kevesen közülük lakóhelyet változtatva elköltöztek Miskolcról (pl. Ruszoly József, Zlinszky János, Jobbágyi Gábor professzorok).

Támogatólag részt vett ebben a tervezőmunkában dr. Kovács Endre püspök is, aki ekkor a Mindszenti-templom plébánosa volt, s oroszlánrészt vállalt egy miskolci katoli­kus gimnázium megalapításában.

Az előző rövid visszatekintés szerint ez a kezdeti korszak bizonyos eredményekkel betöltötte hivatását, még akkor is, ha az akkori rendezvények időpontjaikat tekintve meglehetősen esetlegesek voltak és eléggé ritkák. Másrészt ezeknek a rendezvényeknek a résztvevői – úgyszólván az egy, református dr. Csukás Zoltán kivételével – majdnem mind kizárólag katolikusok voltak, s mint ilyenek, az alapítók ökumenizmusra vonatko­zó terveit csak részben elégítették ki.

1993-ra a minorita rend visszakapta rendházát és templomát – igaz, igen rossz álla­potban – és ekkor a templom plébánosa dr. Kartal Ernő, az Egri Szeminárium koráb­bi rektora lett. Valójában a minorita rend újjászerveződése már 1991-ben megindult, részben egyházmegyés atyák buzgalma és óvó szeretete révén, másrészt külföldi rendi segítségre számítva.

A KÉSZ-nek viszont egy erőteljes újraszervezésre volt szüksége. Ezt az újraszerve­ződő tevékenységet két jelentős, egymással együttműködő személyiség vállalta fel. Az egyik Kartal plébános úr volt, a másik dr. Várhelyi Krisztina közgazdász, a már Szent Ferenc nevét viselő kórház gazdasági igazgatója. Dr. Várhelyi és dr. Kartal l993 április végén kezdték a szervezőmunkát és igen alaposan dolgoztak. Igyekeztek maguk mellé venni nem csak katolikus miskolci munkatársakat, éspedig minél szélesebb értelmi­ségi-társadalmi spektrumból. Szervezőmunkájuk folyamán szerették volna bevonni az egyetem keresztény oktató-kutató munkatársait éppúgy, mint a papság tagjait. Ebbéli igyekezetük elég jelentős sikereket hozónak látszott, s nem rajtuk múlott, hogy a későb­bi idők folyamán kezdeti erőfeszítéseik eredményei jelentősen csorbultak. 

Ezeknek az igyekezeteknek eredményeként egy lelkes kis csoport 1993. június 3-án Miskolcon is összehozta a keresztény értelmiségieket. Az ülés elnöke Kelemen István okleveles építészmérnök, a választási bizottság elnöke Balogh Andrea újságíró volt, megtisztelte jelenlétével az összegyűlteket dr. Csanád Béla teológiaprofesszor, a KÉSZ akkori országos elnöke. A Tudomány és Technika Házában tartott alakuló ülésen a több mint kétszáz érdeklődő csoportot alkotott, elnökséget és elnököt választott. Az elnökség tagjai római és görög katolikusok, reformátusok és evangélikusok lettek. Az elnökségben a felekezetek papjai és lelkészei vezető szerepet nem vállaltak, a közös­ség céljának az évtizedeken keresztül háttérbe szorított keresztény értelmiség közös­ségszervező és fenntartó szerepének újraélesztését tartották.

Az elnök dr. Péter József egyetemi docens, az elnökség tagja Sasvári István okleveles villamos mérnök, dr. Boros Attila sebész főorvos, dr. Komporday Zoltán ügyvéd, Zsúgyel János okleveles közgaz­dász, Veres György okleveles villamosmérnök és dr. Barta Árpád háziorvos lett.

Gondo­lataival és munkájával segítette a csoportot dr. Kartal Ernő atya és dr. Várhelyi Kriszina. Az 1993 júliusától rendszeres elnökségi üléseknek és összejöveteleknek a minorita rend­ház, a Tiszáninneni Református Egyházkerület székháza és a Szent Anna Kolping-ház adott helyet. A csoport életének középpontjába a havonta egy alkalommal, péntek dél­után megtartott összejövetel került, a rendezvényekről és a tennivalókról az elnökségi üléseken döntöttek. Fontosnak tartották a személyes hangot, az egyéni megkeresést, a rendezvényekre időt szentelve levélben invitálták a tagokat, barátaikat, és az érdeklődő ismerősöket.

Az összejöveteleket 1993. július 3-án dr. Mészáros Istvánnak, a Tiszáninneni Refor­mátus Egyházkerület püspökének, Mariscsák István és Ábrám Tibor iskolaigazgatók­nak az egyházi iskolák szerepéről szóló előadása nyitotta. Augusztusban dr. Seregély Ist­ván egri érsek Európa újraevangelizációjának problémájáról, szeptemberben dr. Lukács Tamás országgyűlési képviselő a kereszténység és közéletiség kapcsolatáról, októberben dr. Berta Zoltán országgyűlési képviselő az 1993. évi balatonszárszói konferenciáról, no­vemberben dr. Czine Mihály professzor a határon túl élő magyarság helyzetéről beszélt. Decemberben dr. Nemesszeghy Ervin SJ Hit és tudomány: ellentét vagy harmónia cím­mel tartott előadást. 1993-ban a legtöbben színes és kedves egyéniségének és az évtize­deken keresztül tabuként kezelt témának köszönhetően Czine Mihály előadására voltak kíváncsiak, csípés a néhány hallgató szerint túlságosan liberális Berta Zoltán előadása miatt érte a szervezőket. 1993. október 23-án autóbusszal Recskre utaztak, megkoszo­rúzták az internálótábor helyén felállított emlékművet, megemlékeztek a meggyőződé­sük miatt meghurcoltakról, a hitükért megalázottakról, a táborban elhunytakról. 1993 jeles eseménye volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének II. országos kongresz­szusa. Felemelő érzés volt látni a Testnevelési Egyetem zsúfolásig megtelt előadóter­mét, részese lenni a néhány évvel korábban elképzelhetetlen rendezvénynek, hallani az előadásokat, új ismeretséget kötni, barátokat találni. A kongresszust körüllengte az optimizmus, a szeretet és a béke hangja.

1994 januárjában három összejövetelt tartottak, a sort Német Magda, Németh Lász­ló leánya nyitotta, aki édesapja pedagógiai munkásságáról tartott előadást. Kobold Ta­más, Miskolc város polgármestere az önkormányzati választások eredményét és annak várható következményeit ismertette, dr. Sándor Csaba szülész-nőgyógyász főorvos a né­pesség fogyásáról beszélt. Februárban dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész és Kardos Katalin versmondó volt a meghívott: a templom és az iskola állt az összejövetel közép­pontjában. Áprilisban Gábor Dzsingisz holland környezetvédelmi államtitkár, néhány nappal később Czigány György zongoraművész és a Mindszenti-templom kórusa volt a vendég. Május 21-én autóbusszal Szabolcsra, Tiszabercelre, Paszabra, Balsára, Karosra és Sárospatakra látogattunk. A májusi választások megrettentették a jobboldal híveit, és sokakban fel merült a kérdés, hogyan tovább? Júniusban egy kis terem is elegendő volt dr. Harrach Péter és hallgatói részére, a szerény részvétel jól mutatta a feszült hangula­tot. Szerencsére az élet nem állt meg, és augusztusban a kedves és derűs jezsuita atya, dr. Szabó László feledtette a gondokat; a bejrúti Szent József Egyetem tanára a bibliai teremtéstörténet aktualitásáról tartott előadást. Augusztusban dr. Kováts Dániel nyu­galmazott főiskolai igazgatóhelyettes Sárospatak kulturális szerepvállalásáról, októ­berben Kobold Tamás, Miskolc város alpolgármestere a keresztény értelmiség közéleti feladatairól, novemberben Mándy Zoltán egri érseki irodavezető a világiaknak a kato­likus egyházban betöltött szerepéről, decemberben dr. Hafenscher Károly evangélikus teológiai professzor az egyház küldetéséről mondta el gondolatait.

1994-ben ijesztő volt az országgyűlési választások eredménye, sokakban felrémlettek a korábbi megtorlások, de a félelmek elmúltak, a kedélyek megnyugodtak. A jobboldal hívei rendezvényeikkel nem zavarták a meggazdagodást, a gazdasági és a közéleti pozíciók megszerzését és megerősítését, így az összejövetelek folytatódhattak.

Az 1995-ös év dr. Kabdebó Lóránt tanszékvezető egyetemi tanár “Maradj velem, mert beesteledett” és dr. Várhelyi Ilona A sziklára épített ház című előadásával kezdő­dött. Márciusban dr. Gidai Erzsébet Tévedések és kiút, májusban Kuklay Antal Pilinszky János és költészete, dr. D. Szebik Imre evangélikus püspök Egyház, értelmiség és evan­gélium, júniusban dr. Gaizler Gyula orvos teológus Eutanázia címmel tartott előadást. Júniusban Határ Győző, augusztusban dr. Bartal Károly premontrei jászói apát, szep­temberben Ytamar-Yaoz Keszt izraeli költő volt a vendég. Szeptemberben dr. Mészáros István református püspök Az élet védelme és értelme a keresztyén etika tükrében, októ­berben Kuklay Antal, dr. Andrásfalvy Bertalan és Paczolay Péter Demokrácia és helyi demokráciák, októberben dr. Jávor Béla A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége feladata a közélet alakításában címmel tartott előadást. Novemberben Balczó András olimpiai bajnok és dr. Lénárd Ödön piarista szerzetes látogatott Miskolcra, decemberben dr. Mészáros István A környezetvédelem a keresztyén etika tükrében című előadása zárta a rendezvényeket.

Az 1996-os évet dr. Varga László országgyűlési képviselő A keresztény értékrend és a politika 1100 éves távlatban előadása nyitotta, februárban dr. Jelenits István Sch.P. A keresztény iskola című előadását hallhatták. Márciusban a Kossuth utcai református templomban tartott ünnepség rendezésében vettek részt, és hallhatták Tőkés László református püspök szavait. Májusban több mint negyvenen Pannonhalmára és Győrbe utaztak, júniusban Mikolai Vince kanonok, az egri szeminárium rektora a megújuló papképzésről tartott a gondokat is feltáró előadást. Októberben autóbusszal Szegedre és Ópusztaszerre szerveztek kirándulást, novemberben dr. Pápai Lajos győri megyéspüs­pök A mai kultúra és a keresztény hit előadását hallhatták. Novemberben Pitti Katalin volt a vendégük.

1997-ben az első előadást dr. Jobbágyi Gábor a keresztény családról és az élet védel­méről tartotta, márciusban dr. Osztie Zoltán, a KÉSZ országos elnöke a szövetség életé­ről és feladatairól beszélt. Márciusban társrendezői voltak a Kossuth utcai református templomban rendezett ünnepségnek, a megemlékezésen Hegedűs Lóránt református püspök nagyívű szónoklatának a miskolci egyházi iskolák diákjainak szolgálata adott keretet. Áprilisban dr. Dékány Endrével és Vida Péter színművésszel dr. Csanád Bélára, a KÉSZ alapító elnökére emlékeztek.

A havi egy összejövetel a szemlélő számára nem sok, de az alkalmakat felsorolni sem kevés. Örültek a találkozásoknak, az őket érdeklő világ feltárulásának, de már a követ­kező napon el kellett kezdeni az újabb összejövetel szervezését. 1996 végén, 1997 elején a megelégedettség mellett a fáradtság jelei mutatkoztak. Az elnökségből munkájuk és tanulmányaik miatt egyre kevesebben vettek részt a szervezésben, a feladatok megoldá­sában. A tagok érdeklődése mellett a feladatokhoz nem mindig akadt társ, a munkában az elnök gyakran magára maradt. Hosszas töprengés után a szervezet megújulásában bízva dr. Péter József az elnöki tisztségről 1997 áprilisában lemondott.

 Újra átélve az összejöveteleket, számba vehetjük az eredményeket és a feladato­kat. Öröm, hogy az összetartozó, de egymást korábban nem, vagy alig ismerő embe­rek egymáshoz közel kerültek, rendszeresen együtt lehettek. Az évtizedeken keresztül mellőzött és kirekesztett emberek felemelhették fejüket, elmondhatták, hogy kik ők, megmutathatták értékeiket. Jó érzés, hogy részesei lehettünk egy országos szervezet létrehozásának, a miskolci csoport kialakításának, a rendszeres összejövetelek meg­szervezésének. Az elnök, megköszönve az elnökség tagjainak munkáját, dr. Kartal Ernő atya szeretetteljes tanácsait, dr. Várhelyi Krisztina és Sasvári István nem fogyó ötleteit és támogatását, Fojtán Istvánné segítőkészségét, a csoportnak gazdag közösségi életet, az elnöknek és az elnökségnek bölcsességet és tettekre kész társakat kívánt. Isten áldása legyen munkájukon.

Néhány hónap elteltével, 1997 szeptemberében a tagok új elnököt választottak, dr. Rivasz-Tóth Gyula kórházi főorvost, akit Kartal Ernő minorita tartományfőnök és Sasvári István alapító tag ajánlott a tagság figyelmébe. Az új elnökkel együtt új elnök­séget nem választottak. Munkáját a régi vezetőség néhány tagja és néhány barátja segí­tette. Dr. Péter József a működéshez szükséges dokumentációt és tapasztalatait szívesen adta át.

Az új miskolci elnök a KÉSZ országos elnökének, dr. Osztie Zoltánnak a megvá­lasztását követően kezdte meg tevékenységét, vele csaknem egyidejűleg. A szeptemberi választást követően a havi rendszerességgel tartott előadások ismét megkezdődtek. A kezdeti egyedi előadásokat a későbbiekben tematikusan megszervezett előadássoroza­tok (a globalizáció kérdései, nemzeti sorskérdések stb.) követték.

Az előadások helyszíne tudatosan változó volt. A helyválasztással is próbálta a szer­vezet az ökumené szellemét erősíteni, ezért az előadásokat a más-más felekezetekhez tartozó épületekben, így a Tiszáninneni Református Egyházkerület székházában, a Mindszenti-plébániához tartozó Millenniumi teremben, a város egyházi gimnáziuma­iban, illetve a Szent Anna Kolping-házban tartották. 

Az előadásokon kívül a KÉSZ egyéb formákat is keresett tevékenységéhez. Újsze­rű kezdeményezés volt két színházi előadás megrendezése (Claudel: Angyali üdvözlet, Pozsgai Zsolt: Szeretlek, Faust). Az országosan ismert színészek által bemutatott dara­bok osztatlan sikert arattak. A vezetőség elhatározta, hogy negyedévenként egy általuk szerkesztett újságot jelentet meg KÉSZ(N)LÉT címmel. Az anyagi háttér biztosítására Eszmék és Értékek névvel alapítványt hoztak létre.

Megrendezték a Miskolci Egyetemen az I. ökumenikus ifjúsági találkozót, mely egy héten keresztül előadásokkal, filmvetítéssel, zenei programokkal, teaházzal várta az egyetemistákat. A hagyományokhoz hűen kirándulásokat szerveztek (Kassa, Borsi, Sá­rospatak, Nyíregyháza, Gyöngyös, Gyöngyöspata, Gödöllő). Külföldi kapcsolatok építé­sébe kezdtek és baráti viszonyba kerültek a kassai KÉSZ-csoport tagjaival.

Az országgyűlési választások előtti időszakban kerekasztal-beszélgetések keretében lehetőséget adtak arra, hogy vezető politikusok kifejthessék programjukat, illetve a tag­ságnak is lehetősége nyílt közvetlen beszélgetésre. A város jobboldali politikai pártjai között több alkalommal közvetítettek, közreműködtek az azonos oldalon álló politikai pártok közötti konfliktusok feloldásának megkísérlésében.

Több alkalommal a hason­ló értékrendet valló civil szervezetek tevékenységének koordinációját kezdeményezték. Sikeresek voltak a közösen szervezett elő­adások, például a Lévay József Közművelődési Egyesülettel. Az egyházi iskolákkal való együttműködés jó példái voltak a közösen szervezett előadások és kirándulások.

Bár a szervezők többsége római katolikus vallású, jó kapcsolatot tartottak fenn a protestáns egyházak vezetőivel és tagjaival. Tőlük minden segítséget megkaptak.

A Deszkatemplom felgyújtása, mint tragikus esemény ezt a kapcsolatot tovább erősítette. A Deszkatemplomi Esték keretében több emlékezetes rendezvény született.

A két egyházi elnök (dr. Kartal Ernő és dr. Kádár Péter) tekintélye és szakértelme nagy segítséget jelentett. Ezúton is köszönet nekik érte. Voltak rendhagyó programok is, mint például amikor a néhai és a regnáló miniszterelnök feleségét, dr. Antall Józsefnét és dr. Lévai Anikót láttuk vendégül. Örömteli feladatot jelentett, hogy Gróf Lajos új­ságíró, elnökségi tag több könyvének megjelentetésében részt vehetett a szervezet, és ennek megfelelően a könyveinek bemutatását is KÉSZ-rendezvény keretében tartotta a szerző.

A szervezet lokálpatrióta módon működött közre helyi értékeink megóvásában és feltárásában. Ennek megfelelően kezdeményezte a vasgyári temetőben elhelyezett mű­emlék kereszt felújítását. A munkát Láng Rudolf nyugdíjas mérnök koordinálta, szpon­zorok bevonásával sikerült a helyreállítás és újraállítás jelentős költségét biztosítani. A felszentelés a város vezetőinek részvételével, ünnepélyes keretek között történt.

Helytörténeti vonatkozása van az 1952 júniusában miskolciak százainak Hortobágy­ra való kitelepítése 50. évfordulójára, a miskolci belvárosban felavatott emléktáblának, melynek elkészítését és elhelyezését a KÉSZ kezdeményezte és szervezte, emlékezve a több évtizeddel ezelőtt embertelen körülmények közé elhurcolt miskolci polgárokra, akik a kommunista diktatúra áldozataivá váltak. Az ünnepi beszédet az azóta elhunyt neves miskolci politikus, dr. Isépy Tamás tartotta, aki maga is kitelepített volt.

Megtiszteltetés volt a szervezet számára, hogy a millennium évében rendezett ün­nepi kongresszuson a Magyar Tudományos Akadémia épületében a miskolci KÉSZ ­szervezet elnöke is előadást tarthatott. Egy központi kezdeményezést átvéve a miskolci szervezet is bevezette az első szombati imaórák megtartását a Szent Anna-templom­ban. 2002 óta havonta imádkoznak Magyarországért, a magyarság szellemi és erkölcsi megújulásáért. Az imaórák jellegzetessége, hogy a bevezető elmélkedéseket nem papok, hanem világi értelmiségiek tartják. 2004-ben a Miskolci Keresztény Közéleti Almanach megjelentetését tűzte célul a miskolci szervezet. Az almanach a történelmi egyházak (római és görög katolikus, református, evangélikus) mellett a baptisták és metodisták miskolci történetét is bemutatta, a Ki kicsoda a miskolci keresztény közéletben című fejezetben több mint 800 szócikk mutatja be az ismert és kevésbé ismert keresztény miskolci polgárokat.

A miskolci KÉSZ szervezet 2005-től negyedéves kulturális, ökumenikus folyóiratot jelentet meg Miskolci Keresztény Szemle címmmel. A folyóirat A/5-ös méretben, 96 oldalon jelenik meg. 2006 szeptemberéig hét szám került az érdeklődő olvasók kezébe. Néhány cikk már honlapunkon is olvasható.

Különösen is fontosnak tartjuk a nemzeti, keresztény elkötelezettségű civil szervezetek összefogásának, az együttgondolkodás, a közös cselekvés elősegítését. A KÉSZ kezdeményezésére ezen hasonló kötődésű civil szervezetek megalapították a Veczán Pál-díjat, melyet az ESZMÉK és ÉRTÉKEK Alapítvánnyal közösen ítél oda az erre illetékes kuratórium minden évben egy, a díj névadójához méltó olyan miskolci kötődésű személynek, aki értékrendjével, életútjával és közéleti szerepvállalásával erre érdemesnek találtatik. A Veczán Pál-díj átadására minden év október 23-át megelőző szombatján a Miskolci Nemzeti Estély keretében kerül sor.